Im Sturz durch Raum und Zeit
Richtung Unendlichkeit,
fliegen Motten in das Licht,
genau wie du und ich.
Irgendwie fängt irgendwann
irgendwo die Zukunft an,
ich warte nicht mehr lang.
Liebe wird aus Mut gemacht,
denk nicht lange drüber nach,
wir fahr'n auf Feuerrädern
Richtung Zukunft in die Nacht.
Gib mir die Hand,
ich bau dir ein Schloss aus Sand,
irgendwie, irgendwo, irgendwann.
Die Zeit ist reif für ein bißchen Zärtlichkeit,
irgendwie, irgendwo, irgendwann.
Im Sturz durch Zeit und Raum
erwacht aus einem Traum
nur ein kurzer Augenblick,
dann kehrt die Nacht zurück.
Gib mir die Hand...
2009.01.03. 00:14 kisrokus
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kisrokus.blog.hu/api/trackback/id/tr82854456
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.